Kedves Látogatóim!
Mélységesen fel vagyok háborodva és el vagyok keseredve.
Ma beütöttem a google-ba, hogy Szofilli Fusilli…egy halom találat jött ki, mindenféle oldalakon.
Aztán a Gyermelyi oldalán ráakadtam ismét Szofilli Fusillire, szerző: DZSuzsa címen. Íme a lopott recept, alatta a sok dicsérő komment és érdeklődés, hogy vajon honnan származik ez a különleges név. És íme a válaszom ennek a szerencsétlen nőnek:
Kedves DZsuzsa!
Nyilván még nem hallottál arról, hogyha egy receptet feltöltesz valahova és nem a saját pici fejedből pattan ki a recept, akkor megadod a recept forrását…Ha már annyi eszed és kreativitásod nem volt, hogy átkereszteld sonkás-paprikás tésztára, hanem az ÉN nevem alatt töltötted fel.
Hogy honnan ered a név?
“Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy étel, úgy hívták,hogy Szofilli fusilli. Nevét alkotójáról, azaz rólam és a felhasznált tésztáról, a fusilliról kapta.Talán ez volt az első olyan étel, még évekkel ezelőtt, amit ÉN találtam ki::)Amikor még a megboldogult újpesti Hoffmann-lakásban laktunk, akkor volt sláger.”
FORRÁS: http://szofika-a-konyhaban.blogspot.com/2011/06/szofilli-fusilli.html
Csak hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, hogy kié is a recept. Köszönöm a dicsérő szavakat. Üdv:
Szofika
Eddig is tudtuk, nem újdonság, hogy blogokról szép képeket lopnak le undorító emberek és feltöltik ide-oda sajátjukként, meg beküldik receptesújságokba, ahol 1000 forintot fizetnek egy receptért. De szerencsére mióta vízjelezzük a képeket, talán már nem olyan egyszerű más képeivel villogni.
Nem az a baj, félreértés ne essék, hogy megcsinálta, neadjisten feltöltötte valahova a receptemet, a sajátomat, hanem az a baj, hogy egy nyomorult linket, forrást nem tudott megjelölni….
Teljes letargiában vagyok, egyrészt magamat sajnálom, másrészt az ilyen embereket….
Vigyázzatok bloggertársaim, néha csak úgy random írjátok be 1-2 saját recepteteket a google-ba és imádkozzatok…