Bailey’s-csokis macaron

A múltkori Nutellás macaron sikerén felbuzdulva ma ismét macaronsütésre szántam el magam, sajnos kissé későn,mint a képeken is látszik. Az eredménnyel többé-kevésbé elégedett vagyok.

Újabb tanulságokat vontam le.

Mivel mostmár-lekopogom, úgy tűnik-a dolog azon része működik, hogy a makiknak lesz talpuk és nem reped be a tetejük, ideje a többi problémára fókuszálni, úgymint:

1. Megpróbálok egyforma méretű makikat gyártani, az én szemmértékem és kézügyességem megkívánja a szilikonos macaronsütő-lap beszerzését, nincs mese, nem úszom meg, be kell rá ruháznom.

2.Megpróbálok nagyobb hangsúlyt fektetni a makik színezésére és ízesítésére, van pár jó minőségű ételszínező pasztám, először azokat vetem be, meglátjuk hogyan szuperálnak.

3. Igyekszem a töltelékeket is kicsit bonyolítani, hiszen ezidáig mindig sebtében összedobott trutyikkal töltöttem meg a makikat. Soha nem készítettem el előre a tölteléket, mert valószínű volt, hogy a makik nem lesznek olyan állapotban, hogy érdemes legyen rájuk bármilyen tölteléket is pazarolni, de mostmár azt hiszem, elkezdek kísérletezni.

A mai macaronok ugyanúgy készültek,mint a legutóbbiak, itt elolvasható részletesen, hogy hogyan.

Ami a tölteléket illeti, egy alap csokiganache-t készítettem, nem is mértem a hozzávalókat, úgy 50 ml tejszínt felmelegítettem, beletördeltem kb. 70 gr jó minőségű étcsokit, hozzálöttyintettem kb.2-3 cl Bailey’s-t és simára kevertem. Betettem a hűtőbe és miután kissé megkötött, összeragasztgattam vele a makikat.

Szóval ez a poszt ennyi, csak egy kis helyzetjelentés arról, mi a helyzet macaron-fronton. Fejlődök, fejlődök-önmagamhoz képest.:)