Karajt csak akkor készítek, ha van sok időm,mert az idő a titka a jó karajnak. Omlós, puha, egy cseppet sem rágós, sok-sok petrezselyemmel, szuper kis ebéd 🙂 Hozzávalók: 40 dkg karaj  2 ek. zsír 2 gerezd fokhagyma só,bors 3 dl tejföl/ creme fraiche 1 ek. liszt 1 csokor friss petrezselyem Elkészítés: 1. A karajszeleteket megmossuk,… Tovább »

Az én húsimádó uram meglepő módon rántott sajtot kért a szülinapjára. Rá is jöttem, hogy még sosem csináltam. Na nem mintha akkora vasziszdasz lenne, dehát mégis az első. 🙂 4 féle sajtot rántottam ki, igyekeztem mindegyiket más alakúra vágni és persze pontoztunk és sorrendet állítottunk fel. Mi, akik rántott trappistán kívül eddig mást nem ettünk,… Tovább »

Tortát hoztam, méghozzá nem is akármilyet: sósat! Olyat, amit nem desszertnek, hanem ebédre vagy vacsorára eszünk 🙂 Közben zajlik az éppen aktuális SAD forduló Ildinél, aki azt kérte, falusi, vidéki ízeket varázsoljunk az asztalra. És hogy ez mitől falusi, mitől vidéki? Onnan, hogy édes Anyukám sütött egyszer ilyet gyerekkoromban-valami újságban látta talán a receptet?-és onnantól… Tovább »

Sokadszorra szerepel a blogon, de csak azért, mert a kedvencem. Az abszolút, tuti befutó. A második képen látható mennyiség 2szeresét épp az imént burkoltam be, jelzem, este 9 van. Bilagit bekészítve. Mondjuk ebből éjfélkor vagy reggelire is lelkiismeret-furdalás nélkül tudnék enni. Mindig elcsodálkozom, hogy 4 végtelenül egyszerű alapanyagból hogyan lehet ilyen finom kaját létrehozni? Na… Tovább »

Egyik kedvenc kajánk Zével, már szerepelt itt a blogon is korábban. Most nem szeletekben készült, hanem vékonyra csíkozott csirkemellel, rétegezve lepakolva a tepsiben. Zé azt mondta, olyan ” éttermes lett a csirke”: azaz puha, omlós, cseppet sem száraz. Tény és való, hogy nagyon jól sikerült ezúttal. Nem egy pikk-pakk kaja, van vele egy kis macera,… Tovább »

Hihetetlen, de nem csak sütit szoktunk enni, hanem minden nap főzök is. Ezek általában mégsem kerülnek fel a blogra: sajnos későn evők vagyunk, sokszor olyan későn készül el a vacsora, hogy nem lehet már lefotózni normálisan, vagy pedig a jól bevált, minden héten előkerülő, a blogon már szereplő kedvencek kerülnek az asztalra. Néha azonban,mikor időm… Tovább »

A minap hazaállítottam egy karfiollal, közöltem Zével,rántott karfiol lesz. Élek-halok érte. Zé elég hamar lebeszélt róla: csodálkozol, hogy nem fogysz, ha ilyeneket eszel?Hiába az edzés, ha este 10kor rántott cuccokat eszel…Igazából elismertem, hogy igaza van, lett is volna lelkiismeretfurdalásom este 10kor ilyesmit enni. ( Már odáig legalább eljutottam, hogy lelkiismeretfurdalásom van ha éjfélkor tortát eszek,… Tovább »

Nemigen szoktam zsemlemorzsában panírozni, inkább ezt a fajta eljárást részesítem előnyben.  Ma valamiért mégis kivételt tettem.Parmezános bundában sütöttem ki. Belül omlós és puha a husi, kívül pedig roppanós a panír. A Magyar konyha magazin egy régebbi számában Buday Péter, egyik kedvenc mesterszakácsom beszél a panírozásról. Többféle panírról is említést tesz és azt is elmondja, hogy… Tovább »

Igazi olasz klasszikus a Tricolor saláta. 3 szín, mely Olaszországot jelképezi: piros, fehér, zöld. Piros: paradicsom, fehér: mozzarella, zöld: avokádó És tulajdonképpen ennyi a recept. Tehetünk mellé egy szelet grillezett csirkemellet és pirított kenyeret, úgy már garantáltan nem maradunk éhesek utána, bár szerintem anélkül sem.:) Hozzávalók: 2 nagy adaghoz 2 nagy paradicsom 2 db mozzarella… Tovább »

Néha nagyon nehezen jön az ihlet. Ha megfeszülök, se jut eszembe semmi, amit főzhetnék.Ilyenkor kétféle végkimenetele van a dolognak: a sok kínlódás egy ehetetlen terméket eredményez, ami szószerint a kukában végzi vagy pedig egy ultrafinom kaját, amit aztán felveszek a “hetente muszáj elkészíteni” listára.Utóbbi kategóriába esett a mai ebéd, ami annyira de annyira isteni lett,… Tovább »